2011. július 21., csütörtök

Amerikai Istenek Gaimantól

„- Maga is isten?- kérdezte aztán Árnyék.

Whiskey Jack a fejét csóválta.

- Kulturhős vagyok. – mondta- Ugyanazt a szarságot csináljuk, mint az istenek, csak mi többször csesszük el a dolgot és nekünk senki sem hódol. Történeteket mesélnek rólunk, de ha elmondanak egyet amiben rosszul nézünk ki, elmesélnek egy másikat, amiben egész jó fejek vagyunk.”



Szóval Gaiman mániám újabb állomásához érve, szép lassan minden tőle olvashatóval végzek.

Ami persze nem is baj. bár termékeny, mindig szívesen újraolvasnék tőle egy-két dolgot. Most pl. az Anansi fiúkhoz támadt kedvem. De majd csak, ha minden más fontosabbal végeztem. (hahaha)

(Gaimanhoz képest eléggé szokatlan az egész.

Van benne a szokásos misztériumon, fantázián kívül egy krimi szál is, ami nem igazán sejtem, hogy is került oda. Vagyis, hogy mi végett került bele a történetbe. Persze megvan, mi miért, csak ez mégis szokatlan. Tulajdonképpen az egész szokatlan. Így egy idő után próbáltam figyelmen kívül, hogy a jól megszokott Gaiman stílus- humoros fantazmagóriák, szerethető, reális befejezés, csipetnyi horror, elegendő misztérium- ebből a könyvből valahogy kimaradt. Helyette lett benne: krimi, izgalom és hosszú- hosszú csattanósvégű történet.)

Kedveltem Árnyékot, sőt még Szerdát is, szerettem az Isteneket- főleg a régieket. Tetszett, hogy mennyi jelentéssel bíró dolog (aranypénz, könyvkiárusítás) van a könyvben a fehér mitologikus fával együtt. Tetszettek a monológok (Varjú Sam megfogja a lényegét a paranoiás világnak), és tetszett, hogy a csata után is lett élet.

Hogy tetszett-e a könyv, amivel hírnevet szerzett magának Neil, tulajdonképpen igen. Vannak részek, amik igenis jók benne. Csakhogy én egy másik fajta Gaimant kedvelek, épp ezért nem lesz ez a favorit. Mindettől függetlenül, igenis megszerzem, ha megint kiadják, igenis újra fogom olvasni, többször is, és igenis jól fogok szórakozni magamon, amikor ráismerek egy-egy istenre. Mert két csoportjuk hál’Istennek mindig is itt lesznek- igaz Amerikában, igaz nehezen felismerhetően, de amíg a világ világ, ők ott lesznek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése