Idő

Elmúlt pár nap

Nem igazán olvasok mostanság. A legtöbbet határozottan a munkaerő közvetítő iroda várójában olvastam- szerdán (akár olvashattam is volna tovább), a Momóból. Épp azt taglalták benne, hogy mennyire nincs idejük, mire nincs, és miért nincs. És ekkor megkérdeztem magamtól, vajon tényleg csak a beosztásról, a határozott időszakok kijelöléséről van- e szó.

Nem jöttem rá.

Mivel ezek után a tegnapot, határozottan a semmittevés oltárán áldoztam fel. Későn kelés, délben reggeli, elindulás a fodrászhoz, aki önhibáján kívül kénytelen volt lemondani. Ekkor tovább indultunk a belváros felé- 40 fokban, és teszteltük az Emberemmel, hogy ha a 40 fokban fújkodjuk magunkat a 37,5 fokos testhőmérsékletünkkel, akkor vajon mennyire üdítő. nemigen- jelentem… ja, és ezt nem én találtam ki JJ (két lökött egy csárdában eset)

Szóval lemondtam a fagyiról. Mert ahhoz sem éreztem Időt (kedvet). Felvetettük a közös vásárlás lehetőségét (idő híján- kedv), el is vetettük. Aztán otthon a semmittevés, továbbra is. Majd a délután folyamán írt a Gabim, hogy találkozhatnánk, mert már rég volt rá időnk (kedvünk- alkalmunk), és ezt a találkozót jól eltoltuk időben, és még így is késtem róla… az idő… már megint. Hogy miért is késtem, mert megpróbáltam pizzát sütni. Minden földi jóval. De határozottan úgy vélem, hogy a negatív kisugárzásom, mert nincs Időm (kedvem, hangulatom) rávetül a kelt tésztára, és nem hajlandó felkelni. Szolidaritást élvez velem… határozottan. Gyakorlatilag olyan rémes lett, hogy neki sem kellett volna állnom. A feltét baromi jó lett… de a tészta- pedig bolti volt. (Idő híján)

Szóval Gabi. Mindeközben megérkezett az Északi szél- a boszorkányt most nem hozta… és élveztük, hogy Japán teaház kiülős részén fújja a szél a szalvétákat, parókákat és a mindent. A limoba nem volt jég, és megint rá kellett jönnöm, hogy hiába kértem a világegyetem legjobb rétesét a káposztás után! (cseresznyéset), ha egyszer a Gabi olyan Brownie-t evett, hogy az irigykedésem nem ismert határokat. Mindig én válaszom a kevésbé felemelőt, de ez is biztos az Idő miatt van (hangulat…)

Állítólag a lustaság fél egészség. De ha továbbra is lustulok, nem haladok nem csak a könyvekkel, pályaválasztással, önértékelés felépítésével, mert az Idő az jön, rohan, én, meg mint valami kókadó növény csak tespedek a nagyvilágban.

És, ha szerdán reggel 9kor írtam volna meg ezt a bejegyzést, akkor túlfűtött feminista szöveg lett volna belőle, hogy mennyire ellehetetlenült a helyzete a mai fiatal nőknek a munkaerőpiacon, ha egyszer akarnak valamit kezdeni magukkal, vállalnák a kihívásokat, de közben a társadalmi elvárásoknak is szeretne megfelelni, hát még az ösztönöknek. És sajnos arra jöttem rá, hogy mivel ezt a kettő vagy több dolgot nem hoztam még harmóniába, Idő híján (akármi) egyelőre a megoldás várat magára. De az Idő mindeközben telik- és nem történik számottevő. Legalább ha olvasnék!...