Gárdonyi Géza bácsiról 2 dolog jutott eszembe. 1. Egri Csillagok, amit én el sem olvastam, de a filmváltozatban a Vica tüskékkel jól megcsapkodja a férjének kijelölt pasit, amibe van valami… na mind1.A másik meg az lenne, hogy a Láthatatlan Embert is ő írta, és ez egy olyan kis könyvecske, melyet (ugyancsak) elkezdtem, és szándékomban is áll bebejezni. (csakúgy, mint a Fogságot, ami lezuhant tegnap reggel a polcról minden behatás nélkül)
Szóval Idát meg akartam már ismerni, hogy tipikus lányregény-e, vagy valami más.
Jelentem, más!
Ida regénye
Van a lány, Ida, akit egy klastromban nevelnek, mert Édesanyját korán elvesztette, Apja meg üzletember lévén nemigen óhajt foglalatoskodni a gyerekneveléssel. Hogy mennyire nem, hát, nagyon nem.
Idát elküldik,- sőt hazakísérik az Apácák, otthon alig lesz 2 hónapnál többet, mert férjhez megy egy ismeretlenhez.
Ida. Annyiszor
elmondják, hogy milyen szép, hogy már- már ellenszenves. Sőt, olyan kis furán éli az életét- persze nem fura, mert a valóban is van ilyen, csakhogy a félreértések elkerülése végett az emberek leülnek és megbeszélik a dolgokat, nem úgy Balogék. Ebből fakad a kalamajka.
És hogy mennyit tudok
meg a festészetről mindeközben. Túl sok újat nemigen.
Hogy szimpatikus lett- e valaki a könyvből, nemigen. Hogy sajnáltam-e valakit, nem hinném azt sem.
Nem volt nagy lélegzetű mű, nem volt valami katartikus sem, talán ha kevesebbet idegeskedtem volna azon, hog
y, hogy elbeszélnek egymás mellett a népek, egy kicsit jobban tetszett volna.
A fő, hogy kiolvastam FMK, és várólista b(5/12) Pipa, és hogy egy lépéssel közelebb kerültem a Láthatatlan Emberhez J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése