2011. június 30., csütörtök

Juni



Június

Döbbenet, hogy nem haladok a könyvekkel. Nem olvasok, nem nézek tévét, vagy filmeket, vagy egyáltalán és általában mégis, mi a fenét csinálok??? Költői kérdés, mert amúgy mindent, csak nem haladok semmivel.

Ugyanis: pl. voltam moziban, könyvtárban, sörözni, záró bulin, Könyvfeszten, Múzeumok éjszakáján (Szaturnuszt láttam én), meg dolgoztam.

Terveltem, hogy milyen könyvespolcot, hol, mennyiért, mikor vegyek, meg ilyenek.

Meg olvastam is.

Haladok az Amerikai Istenekkel- már jó néhány oldalt kinyomtattam. Csakhogy nem haladok vele…

Ki-Gavaldát, Márait, Foert és abbahagytam a Hideghegyolvastam: -et. Anita Blake is továbbjutott egy szinttel.

Kaptam csomót kölcsönbe, és randalíroztam a könyvtárban. Ebben a hónapban kihagytam a molytalit, de a molyokat nem. Tegnap például egy japán teaházban voltam Eszterrel.

Kirándultam is, és elevenítettem ismeretségeket.

Langyos hónapom volt? Nem is tudom.

Anita Blake 6. - Gyilkosok tánca


Ebben a könyvben Anitát nem hívják bűntényhez. Nem kéri az első lapokon a segítségét a rendőrség, nem kell dolgoznia, nem kell felkeltenie senkit sem a sírjából, hogy beszámoljon valami érdekes dologról.



"Holnapra a nevem rajta lesz valakinek a listáján. „Teendők: tisztítóból ruhákat elhozni, bevásárolni, megölni Anita Blake-et."



Itt épp úgy kezdődik a könyv, hogy egy gusztustalan nyálkás vámpír, akiknek napról napra több és több testfelületét borítja valami igazán gusztustalan rothadó, bűzlő felettébb ijesztő zselészerű dolog… na, szóval Sabin kér segítséget. És ő hogy is kerül ide? – Hát J.C. Nagyon kis kedves városmester.

Aztán Anita fejére vadásznak, és ez hogy is derülne ki? – hát Edwardot bérlik fel,… tipikus szappanopera. Mindenki ismer mindenkit, mindenki izél mindenkivel, és senki sem olyan patyolat tiszta, mint mutatja magát.



Ez a rész- szám szerint: 6. könyv, igazán nagy fordulópont.

Csak a teljesség kedvéért: Megtörnek varázslatok, újak alakulnak, mindenki más lesz, némi forróság és soft (?) pornó, és miegymás.

Bűntény- igazából csak egy, és az sem olyan, hű de nagy (pedig mekkora), hogy sokat akarjon vele foglalkozni az írónő.


"Még hogy oltár elé vezessenek? Engem? Akinek az élete egy okkult szappanopera és egy akciófilm keveréke? Mintha a Kriptamesék találkozna a Rambo sokadik folytatásával a boncasztalon."


Az előző részhez képest igenis jó volt, néhol kicsit FTT-es, de amúgy nem volt annyira vészes. Még mindig a 2. és a 3. rész volt a legjobb, és az 1. és az 5. a

legrosszabb.

Már kikölcsönözve a következő J

2011. június 27., hétfő

Rém hangosan és irtó közel


Kezdem, előröl:

A könyv hátulján a kedvcsináló egy idézet. A könyvből. Aztán a fülszövegben megtudható, hogy vajon miről is fog szólni a könyv. Na, nem arról szólt.

"Szóval, ami egészen elképesztő, hogy azt olvastam a National Geographicban, hogy napjainkban több ember él, mint amennyi az emberiség egész történelme folyamán meghalt. Vagyis ha mindenki egy időben akarná eljátszani Hamletet,

nem tudná, mert nem állna rendelkezésre elegendő koponya!"


A fülszövegben leírják, hogy mi a helyzet egyik főhősünkkel Oskarral, hogy elvesztette az apját, hol, mikor, hogy mivel is foglalkozik Oskar, hány éves, és milyen kis furcsa dolgai vannak.

A könyv valahol itt kezdődik, aztán úgy merülünk bele egy történetbe, hogy egy kulcs sorsával párhuzamosan olvashatunk egy pár történetéről, akik mindketten sajátos módon leírják, hogy, hogy is látják a saját életüket.

És aztán a végén mindenre fény kerül, megszűnnek a rejtélyek, a talányok, minden a helyére kerül. Aminek így is kell lennie.

A fülszövegben azt írják, Oskar életét fogom olvasni. A könyvben

azonban, inkább szívesen olvastam Thomasról, a kulcs keresése szinte mellékszál lett. Nagyon tetszett a Hatodik kerület, az Empire State Buildinges rész, és főleg az nagyon tetszett, hogy igenis mindenre lesz magyarázat.

Annyian olvasták már ezt a könyvet. És nagyon jó az értékelése moly szerte. Szimpatikus az író, tetszett a története is, és igenis, szeretnék még tőle olvasni.

Tetszik, hogy szokatlanok a címei, hogy nem mindennapi a történet-, vagyis lehetne az, csakhogy úgy írja meg, hogy nem azt érezteti, hogy egy újabb könyv a szept. 11-ről vagy a II. vh-ról.

2011. június 25., szombat

A könyvek népszerűsítése, meg az olvasásé


Júliusban a könyvek körül fog forogni a világ. Tematikusan, nem csak a molyon, a blogokon, a facebook-on meg máshol, hanem az egész országban.

Ugyanis összefogással sok héten keresztül népszerűsítjük az olvasást.

Minden héten 1-1 poszt a témákban, és teljesítettük a kiírt kötelezettséget. (ez egy hatalmas dolog!)

Menetrend: (Andiamo-túl nyúltam)egyelőre úgy hiszem ezek az én általam feldolgozandó témák

I. hét (júl. 4-10.)
  • Az első könyvélmény(ek)
  • Ki adott először könyvet a kezébe? Kinek a hatására kezdett el olvasni?
  • Könyvek, amiket utált, de mindenki más szerette
  • Könyvadoptáció: vegyünk védelmünkbe egy kevésbé olvasott könyvet!

II. hét (júl. 11-17.)
  • Könyvtár vagy könyvvásárlás?
  • E-book vagy könyv?
  • Sorozatok: olvas-e, gyűjt-e sorozatokat?
  • Milyen rendszer alapján rendezi a könyveit? (ábécérend, műfaj, sorozat, szín, szerző szerint, stb.)

III. hét (júl. 18 - júl. 24.)
  • Mi alapján értékel egy könyvet?
  • Mi alapján választja ki a következő olvasmányát?
  • Filmadaptációk: kedvencek, a legpocsékabb adaptáció
  • Miért vezet/olvas Ön könyves blogot? Van-e hatása egy-egy könyves blognak az olvasásra? (pl.: a következő olvasmányát egy blogbejegyzés hatására választotta ki) Van-e/Vannak-e kedvenc blogjai/bloggerei?
IV. hét (júl. 25 - 31.)
  • Védőbeszéd a szépirodalom mellett
  • Védőbeszéd a szórakoztató irodalom mellett
  • Ha a kedvenc írójával/íróival készíthetne interjú, ki lenne/kik lennének a kiválasztott(ak)?
  • A Moly.hu könyves közösségi oldal népszerűsítése
V. hét (aug. 1 - 7.)
  • Kedvenc műfajok
  • "Az vagy, amit olvasol", azaz lehet-e valakinek a személyiségére következtetni az olvasmányai alapján?
  • Könyvek, amik megváltoztattak, amik hatottak rám
  • Milyen könyvet írna legszívesebben?
VI. hét (aug. 8 - 14.)
  • Klasszikusok kontra kortárs irodalom
  • Magyar kontra külföldi irodalom, avagy miért félünk egy-egy magyar/külföldi író művétől?
  • Regények kontra novellák: Ön melyiket preferálja? Miért? Olvas-e novellákat?
  • Az iskolai irodalomórák bátorítanak vagy tántorítanak? Miért olvasnak egyre kevesebbet a fiatalok? Ön mit olvastatna az ifjúsággal?

VII. hét (aug. 15 - 21.)
  • Olvasási szokások változása
  • Évszakok és könyvek, avagy milyen könyvet olvas tavasszal, nyáron, ősszel, télen?
  • Olvasási szokások: hol, mikor olvas szívesen? (otthon, tömegközlekedésen, parkban, erkélyen, reggel, délben, este, stb.)

2011. június 20., hétfő

Márai: A gyertyák...


Történt egy szép kis molytali alkalmával, hogy mindegyikünk 2 könyvvel hozzájárult az olvasmánylistához, melyekből kisdolgozatot írunk szeptemberben- vagy mikor. Ebben a kis összeesküvésben az egyik könyv Márai Gyertyái voltak, merthogy Zoltán Moly Anna Kareninája mellett ez a kis rövid lélegzetű történet igazán jól mutat.

Szóval kutakodtam a Nagymamám könyvespolcán, mert Gavaldát kiolvastam, és a hazaúton is kell valamit olvasni (2,5- 3 óra). Először Szabó Magdát választottam, de aztán megtaláltam a Márait, és amúgy is ki kell olvasnom- gondoltam én, hát, elkezdtem.

Szóval Márai: A gyertyák csonkig égnek.

A könyv hátulján lévő ismertető, nem keltette fel az érdeklődésem. Talán épp csak annyi, hogy „az áldozatból lesz a vádlott…”. De a maga 123 oldalával igazán nem nagy olvasmány, így azt hittem, könnyen, pár óra alatt kivégzem, aztán olvashatok mást.

1 hetembe telt. Nemcsak azért, mert közben dolgoztam, meg mást olvastam, hanem mert annyira unalmasan van megírva, hogy, csak, na. El vagyok szokva az olyan történetektől, ahol nincsenek bekezdések, így tudom magam spannolni, hogy milyen gyorsan haladok,- na meg azokat a bekezdéseket könnyű is olvasni. Na de ahol 3 oldal egy bekezdés????

Aztán amikor eldöntöttem, hogy 90 oldalon keresztül olyan „hűdenagy” szembesítés nem történt, bűncselekmény sem történt, lélekfejlődés sem igen, akkor megtörtént a csoda. Vagyis a kezdeti sejtés kezdett beigazolódni, megfogalmazódni, átalakulni, és kíváncsivá tett. Mert, ahogy a két öregúr beszélget, fényre kerülnek a 41 évvel azelőtti történések- igen részletesen, az igencsak unalmas. Mert hallunk a történetről, hangulatról, gondolatokról- igen hosszan és RÉSZLETESEN, majd egyszer csak vége a könyvnek. Olyan lassan, és semmitmondóan, mint ahogy elkezdődött.

És, hogy tetszett- e?

"El kell viselnünk, hogy vágyainknak nincs teljes visszhangja a világban.

El kell viselni, hogy akiket szeretünk, nem szeretnek bennünket, vagy nem úgy szeretnek, ahogy mi reméljük."

Egyszerű kérdés,- de nehéz a válasz. Mert értem én az irodalmi értékét, értem én, hogy a történet aztán tényleg érdekes, és fondorlatos is (akár), csak hát olyan magyar nyelven íródott, amit én már alig-alig értékelek (mi lesz velem, ha Jókait fogok olvasni agyba-főbe?)

Szóval: tetszett, a vége nem ez lett volna nálam, vagy valami jó kis akciójelenet még lezajlhatott volna a két öreg, meg a még öregebb dajka között, vagy némi szellemidézés… de így is jó volt.

Szóval a könyv egy kellemes meglepetés!

FMK közül egy újabb kipipálva!

2011. június 14., kedd

Véres Csontok


Anita Blake újra formában. Azaz nem. Mégsem. Vagy csak én nem voltam ráhangolódva. Eszméletlenül lassan lendültem bele, és ha benne is voltam, idegesített, aztán alig bírtam, vártam, hogy vége legyen, aztán jól ki is akadtam…

Mert történetünk szerint, Anita olyan megbízást kap, hogy egy tömegsírszerű domboldalon kell a hullákat megkérdezni, hogy tulajdonképpen valaha kik is voltak ők. De hát ez túl egyszerű lenne. Ez nem is annyira érdekes. Hiszen történik néhány gyanús gyerekgyilkosság, meg furcsaság, aztán jönnek a szupererős vámpírok, a mágiás tündérek, meg valami ős öreg koboldszerű leprikón- ahogy én képzelem őt. Szóval semmi sem lehet már bonyolultabb.

Nem nyert meg. Majdnem behódolt a J. C.-nek, meg eléggé kis perverz halottas játékokkal volt teli a könyv egy része. Nekem nem erre van szükségem. Tulajdonképpen eléggé unalmas is volt, a vége, meg a nagy összecsapás kifejezetten idegesítő volt… szóval ez a könyv vetekszik az első- eddigi legbénább résszel, de ez nem vette el a kedvem a soron következő darabtól… csak egyszerűen nem fogok vele sietni.

Kis kiruccanás- Gavalda


Anna Gavalda tud. Miestas barátnőm szerint, a napfény szűrődik át az írásain. Hát, amilyen szellősek, nem is csoda. Na, jó… nem is. Mert tényleg, könnyed, kedves, bájos, és igazán nem súlyos olvasmányok ezek.

Most, a Kis kiruccanással voltam elfoglalva.

A könyv elején azt hittem, hogy egy lányról fogok olvasni, aki esküvőre készül, mint meghívott, és a bátyjával viteti le magát a helyszínre. Aztán kirajzolódott a dolog, hogy a báty is oda készül, sőt, annak a felesége is, és ha már ilyen szépen összejöttek, és egymás idegeire akarnak menni, ugyan, miért is ne csatlakozzon a legidősebb nővérük is. Majd pedig kiderült, hogy négyen testvérek, csakhogy a legfiatalabb öcs, nem jön. Mert dolgozik.

Aztán kezdetét veszi a kis kiruccanás. Kocsiba be, ablakot le, könyököt ki… szóval

irány vidék, és a négyes fogat álljon össze. És a történet elején egy esküvőre igyekeztünk- oda is lyukadunk ki.

Kedves kis könyv ez.

1. Mi is négyen vagyunk testvérek

2. Ritkán van olyan, hogy csak négyen legyünk, se pasi, se férj, se kutya se gyerek

3. Alig van olyan, hogy mindent meg tudjunk beszélni, és ha úgy adódna, hogy esküvőre kelljen mennünk, akkor sem lenne ennyire idillikus a képünk-, mert bár nekik – a könyvben- is megvan a maguk baja (mindennapi csúnyaságok), nálunk ezek már nem lennének újságok. De azért jó lenne egy- két esküvőn részt venni.

Tetszett. És kész.

2011. június 7., kedd

cím nélkül a tökéletlen szabadságról


Péntek: 2011.06.03.
- piros lyukak helyén piercingek (egyik sem annyira feltűnő, hogy bárki észrevegye- persze akkor a kérdés?- minek is?)
Szombat: 2011.06.04.
- KAfka záróbuli (R.I.P.)- mindattól a rettentő sok rosszulléttől eltekintve, ami várt rám a legjobb bulik egyike volt
- olyan emberekkel is beszélgettem ezen utolsó estén, akikkel máskor amúgy tutira sosem.
- és azt is megtudtam, hogy bizony rá lehet ismerni a 15 évvel ezelőtti önmagamra...döbbenet
Vasárnap:2011.06.05.
- reggel- vagy mikor áááááá
- 13:40es vonat Pestre- hogy lássam Grecsó Krsiztiánt
- Felértem, de annyira nem voltam képben, gondoltam lepakolok a Mozaikban
- Trécselés, eszmecsere, indulás a Váci utcára- Könyvfesztivál
- 2 Agave és egy Grecsó könyv. dedikáltság nélkül.
- este Eszternél, vacsi, limonádé, mindketten másnapból ébredezünk.
Hétfő: 2011.06.06.
- Indulás a virágpiacra OMG. eddigi életem legvarázslatosabb helyei közül az egyik. Imádom a rántotthúst is :):)
- Délután borsónagyságú jegek útban az ovi felé
- Itthon fürdés után A Tündér valamint a Baba mesék elolvasása.
- Utószülinap: Sidney-es táska, pöttyös szatyor, valamint a Lencsilány és a Naiv.szuper :):)
Kedd: 2011.06.07.
- Kelés után mosogatás, aztán ráeszmélek pizsamában a gép előtt, hogy NINCS még fizum...(pedig venni akartam volna pár dolgot...könyvekbe nem öltözködöm.)
Eddig ennyi, most fél12-kor fogom magam, és leülök reggelizni :)

2011. június 4., szombat

huh (utóhatás)

Először a piros pöttyök kerültek rám, alkoholos filccel. Aztán a tükör, székben forgás, majd a fejem hátrahajtása, támasztása, majd a szem kinyit. Egy eszméletlenül hosszú műanyag csőszerű dolog került a látómezőmbe (szemüveg nélkül…) ami azért kerül az orromba, hogy ne szurkáljanak össze-vissza. És megvolt az első, a második és a harmadik lyuk. Az első fáj, de még viszonylag csendben tűrtem. Na, a harmadiknál már nem voltam csöndes…

Majd az este folyamán, már amikor ásítanom kellett, olyan fájdalmakat éltem meg, amit még sosem … bár még mindig kevésbé volt fájdalmas, mintha mondjuk, kasztrálnának, vagy még egyszer szúrnánk valahová, és felbecsülhetetlen örömmel töltött volna el egy orrfújás.

Aztán reggel már azt is muszáj volt.

De ezek a szenvedések kellettek ahhoz, hogy ne azzal legyek elfoglalva, hogy életem eddigi legnagyobb bálványa megnősüléséről így (ahogy) értesüljek, és ezúton nyilallt belém a tudat, hogy lehetek akármennyire is intelligensnek tűnő, van, amit a könyvekből nem tanultam meg. Az a valami a logikus gondolkodás… Na persze, hogy aztán órákkal később az első fiúmról is kiderüljön, hogy igába hajtja a fejét, nem is akárhogyan-, de ez nem zavar.

És most az sem annyira foglalkoztat, hogy én mikor és kivel, hanem inkább az, hogy hogyan, és mi kellene hogy túljussak azon a tényen, hogy naiv vagyok, magamat hajlamos becsapni, és éretlen, magával nem tisztában levő boldogtalan ember. (próbálom a jégert)

Úgyhogy a szúrások, csak figyelemelterelő jellegűek. a fülem tetején lévő fáj is, de pár hét és vége a fájásnak…remélem addigra a fejem lágya is benő…ideje lenne.

(Ja, és szemmel láthatólag érdekesebb, ha nem a könyvekről írok, hanem a saját kis életemről dünnyögök össze-vissza)

2011. június 3., péntek

Amikor a fene sem tudja, hogy mit miért…


Valamikor hét elején- foggalmam sincs-, de befészkelte magát a határozott elképzelés az agyamba, hogy igenis kellene már egy piercing- a fülbe-, vagy a fülembe a 2.-és a 3. lyuk.

És el is kezdtem nézelődni, szervezni, szóltam az Emberemnek, hogy ez van, ezt kell szeretni… jó nincs ezzel gond, sőt, de hát miért? Na, ez a kérdés, amit mindenki feltett az elmúlt 3 napban. (Ja, és nincs rá mentségem…)

Fel és készítettek, hogy itt nem lesz megállás, ugye tudod, mert ez nem annyira durva dolog, csak aztán keresem az újabb helyeket, hová lehetne némi testidegen dolgot beleaggatni a bőrömbe…mindegy is.

Erre tegnap összeengedtem, 1 órácskára piercing és tetkó mentorom (legjobb Gabi barátnőm) és Emberem, erre az lett, hogy akkor, ha már ott vagyok a tetováló szalonban, akkor már az orromba is tetethetnék egy kis izébizét…

Gyakorlatilag észre sem vették, hogy helyettem remekül eldöntötték- még azt is, hogy ne tüske legyen (kis visszafogott gúla), hanem kicsi kő… ami abszolút Fruzsis…

Tanulság, ha túlélem ezt a napot kis kővel és újabb lyukakkal a fülemben, ezt a két embert távol tartom egymástól, mert még a végén tényleg tűpárna leszek egy szempillantás alatt.

2011. június 2., csütörtök

Rémálom a szigeten


Nem azért rémálom, mert csupa gyerek- ne’aggy’isten angol kisfiúk hada-, hanem mert ezek olyanok, mint az állatok. Nem, mint a Legyek, hanem mint a vadak.

A Legyek Ura

Már karácsony óta várt rám ténylegesen, fizikai valójában a könyv, a várólistán, már mióta is volt fenn, hát, régóta az egyszer tuti.

És most el is olvastam. Bele is telt némi időbe, mert annyira a nyelvezet nem tetszett- nem olvastatta magát, a történet nemigen kötött le, inkább csak rágódtam rajta jó sokat, hogy kivel mi lesz és miért.

És a könyv vége előtt alig 30 oldallal megnyílt a pokol, és megtörténik minden, amit elképzelni sem lehet. Na, jó, nem minden, de azért alig várom, hogy némelyik Lost! rész, vagy az Andokban rekedt sportolók

története megelevenedjen a szemeim előtt Ralf, Röfi meg a többiek képével.

"Mi a jobb: a törvény s a szabadulás, vagy a vadászat és a felfordulás?
"

Sajnáltam azokat a szerencsétleneket, és azon töprengtem nem is kicsit, hogy vajon tényleg mindez az ösztönösség, vadságra való hajlam mindenkiben megvan, és csak kifejezetten néhány dolog hozhatja –e felszínre, vagy vannak olyanok, akiknek nem is kellenek hozzá impulzusok.

Valahogy azt vártam a könyv végére, hogy Ralf felébred otthon, hogy rosszat álmodott. Pedig tudtam, hogy ez nem így lesz…

Nekem tetszett, örülök, hogy az enyém, és ha a gyerekem idióta lesz, a kezébe adhatom. (…)

2011. június 1., szerda

May


Ich habe keine laune viel buchs zu gelesen. (Ist das gut?)

Nah ja…

Szóval nem is tudom, hogy mikor volt utoljára olvasás szempontjából ennyire meddőhónapom. Mert persze nyüstöltem én a Legyek urát, de hát az én lelkemnek és ízlésemnek, nem ez a megfelelő könyv. És aztán a Hideghegy is végre kinyitásra került, de hát nemigen jutok vele semerre. Az Amerikai Istenekről nem is beszélve- hiányzik, hogy papírformátum legyen. Erősen gondolkozom rajta, hogy szépen apránként kinyomtatom… (persze nem itthon…)

De megvolt a Gaiman adagom (Farkasok a Falban), haladok Anitával is, és egyébként és általában.

Grecsó végleg belopta magát a szívembe, pedig az óta sem olvastam tőle semmi, na, majd jövő7en, az Ünnepi könyvhéten J

De megnéztem a Sorsügynökséget, hááát, na meg a Ponyvaregényt!

Én eddig hogyhogy nem láttam ezt. De tudom miért nem láttam, mert ádázul tettem ellene… de innentől kezdve nincs menekvés.