Először jött a film. Vagyis a rádióban a reklámja, hogy hamarosan látható a 10 Oszkárra jelölt film, melyben Jeff Bridges (Vasember óta örök) valamint Matt Damon (alap) egy-egy mondatban valami lány apjának gyilkosáról beszélnek-hozzátenném nekem inkább nevethetnékem támadt tőle, mint érdeklődésem. De Matt Damonért bármit.
Aztán jött a hír, hogy van ez könyvben is, és el is olvashatom. Jelentem: megtörtént.
Úgy általában a vadnyugatról nem tudok sokat. Rémlik valami az Aranyásókról, piszkos ivókról, szalonokról, ahol a nők kánkánszoknyákban illegetik magukat a kártyázó banditáknak, na meg a pisztoly-párbaj- partik., amikor lődöznek mindenfélére- legyen az enni vagy innivaló. Csak olyan dolgok, amit láthattam mondjuk a Wild Wild Westben, egy-két Spencer Hillben, vagy akár a Farm ahol élünkben.
Szóval nulla higiénia, nulla vízvezeték, lovak, tehenek és miegymás (A meleg cowboyokról most nem tennék említést).
Ami azt illeti, most sem tudok többet.
Amit viszont tudok, hogy egy rövid lélegzetvételű, mintegy 188 oldalas könyvben- a történet itt játszódik.
A mese ott kezdődik, hogy megtudjuk egy asszonytól, hogy amikor ő 14 éves volt, akkor egy rendőrbíróval és egy nyomkövetővel az apja gyilkosának nyomába eredt. Mit nem csináltak azok ennyi idősen arrafelé?! A történetet Mattie- a lány- szemszögéből olvashatjuk, aki néha nem, néha pedig igenis rendesen meghazudtolja életkorát. Vegyük például azt, hogy szinte egyedül felkerekedik, hogy apja hagyatékát pénzzé tegye, majd pedig segítséget keres
sen ahhoz, hogy bosszút állhasson. Nem a tetteiben, hanem a szavaiban mutatkozik meg, hogy mennyire kicsi lány ő még. Vegyük például azt, hogy a legnagyobb veszély elmúlta után, mintegy mély lélegzet, úgy jön ki belőle a butaság, hogy még. Vagy, hogy mennyire odavan meg vissza az új lovától (bár nem mintha én nem lennék ilyen).
Bosszúhadjáratában segítségére van a félszemű Jeff, aki, amikor iszik, mond 1-2 marhaságot. De szerethető figura. Amikor nem tud magával mit kezdeni, mert várni kell a banditákat kushadva a barakk mögött, akkor elmeséli töviről hegyire az életét.
Majd még a hajtóvadászat indulása előtt megjelenik egy jóképű idegen (Matt), aki felajánlja medveölőjét, és segítségét, na meg némi szolgáltatást is, amihez egyre inkább mégsem fűlik a foga. :) Ám főhősünk nem egészen így gondolja, majd némi rábeszélés, lovakkal alvás, és folyóban vágtatás után kialakul a hatalmas egyetértés.
Mint történet, nemigen adott újat a könyv. Nem kedveltem meg a helyszínt, a szereplőket, és a szuper happy endes befejezés sem a kenyerem. De a poénokon jókat nevetgéltem, mert egy idő után,nem csak a helyzetek, hanem a dialógusok is viccessé váltak.
És mindettől függetlenül felvetül bennem a kérdés, hogy valahol a lelkem mélyén mennyire őszinte az érzéseivel kapcsolatban Mattie- csak az utolsó pár oldalon derül ki, hogy jól sejtettem.
Aztán jött a hír, hogy van ez könyvben is, és el is olvashatom. Jelentem: megtörtént.
Úgy általában a vadnyugatról nem tudok sokat. Rémlik valami az Aranyásókról, piszkos ivókról, szalonokról, ahol a nők kánkánszoknyákban illegetik magukat a kártyázó banditáknak, na meg a pisztoly-párbaj- partik., amikor lődöznek mindenfélére- legyen az enni vagy innivaló. Csak olyan dolgok, amit láthattam mondjuk a Wild Wild Westben, egy-két Spencer Hillben, vagy akár a Farm ahol élünkben.
Szóval nulla higiénia, nulla vízvezeték, lovak, tehenek és miegymás (A meleg cowboyokról most nem tennék említést).
Ami azt illeti, most sem tudok többet.
Amit viszont tudok, hogy egy rövid lélegzetvételű, mintegy 188 oldalas könyvben- a történet itt játszódik.
A mese ott kezdődik, hogy megtudjuk egy asszonytól, hogy amikor ő 14 éves volt, akkor egy rendőrbíróval és egy nyomkövetővel az apja gyilkosának nyomába eredt. Mit nem csináltak azok ennyi idősen arrafelé?! A történetet Mattie- a lány- szemszögéből olvashatjuk, aki néha nem, néha pedig igenis rendesen meghazudtolja életkorát. Vegyük például azt, hogy szinte egyedül felkerekedik, hogy apja hagyatékát pénzzé tegye, majd pedig segítséget keres
sen ahhoz, hogy bosszút állhasson. Nem a tetteiben, hanem a szavaiban mutatkozik meg, hogy mennyire kicsi lány ő még. Vegyük például azt, hogy a legnagyobb veszély elmúlta után, mintegy mély lélegzet, úgy jön ki belőle a butaság, hogy még. Vagy, hogy mennyire odavan meg vissza az új lovától (bár nem mintha én nem lennék ilyen).Bosszúhadjáratában segítségére van a félszemű Jeff, aki, amikor iszik, mond 1-2 marhaságot. De szerethető figura. Amikor nem tud magával mit kezdeni, mert várni kell a banditákat kushadva a barakk mögött, akkor elmeséli töviről hegyire az életét.
Majd még a hajtóvadászat indulása előtt megjelenik egy jóképű idegen (Matt), aki felajánlja medveölőjét, és segítségét, na meg némi szolgáltatást is, amihez egyre inkább mégsem fűlik a foga. :) Ám főhősünk nem egészen így gondolja, majd némi rábeszélés, lovakkal alvás, és folyóban vágtatás után kialakul a hatalmas egyetértés.
Mint történet, nemigen adott újat a könyv. Nem kedveltem meg a helyszínt, a szereplőket, és a szuper happy endes befejezés sem a kenyerem. De a poénokon jókat nevetgéltem, mert egy idő után,nem csak a helyzetek, hanem a dialógusok is viccessé váltak.
És mindettől függetlenül felvetül bennem a kérdés, hogy valahol a lelkem mélyén mennyire őszinte az érzéseivel kapcsolatban Mattie- csak az utolsó pár oldalon derül ki, hogy jól sejtettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése