A könyvet ezúton szeretném megköszönni a FMK-on belüli együttes ajánlásnak, valamit Miestas tényleges anyagráfordításának. Kölcsönadta, elolvastam. Viszonylag rövid idő alatt, mert csak akkor olvastam, ha egy kicsit „társaságban” akartam lenni. (mostanság egy fekete gondolatfelhő vesz körül, melyből ez a könyv nem rángatott ki. mindettől függetlenül igazán érdekes gondolatok érlelődtek bennem a kapcsán.
"Állandóan ilyen emberekkel futok össze. Egy bizonyos választ várnak, és ha mást kapnak, egyszerűen eleresztik a fülük mellett. Azoknak a szavaknak nincs helyük az agyukban, így olyan, mintha el sem hangzottak volna."
Miért érezzük úgy, hogy a boldogtalanságra okunk van? Miért? Vagy mi az, amitől azt hisszük, hogy menthetetlen esetek vagyunk, és a soha nem érzett teljességet hiába kutatjuk. Miért gondoljuk azt, hogy többre is képesek vagyunk, de ezt a gondolatot jól megtartjuk magunknak, és csak hallgatjuk a minket körülvevőket, akik segíteni akarnak, csak nem tudják, mivel tudnának.
Valahol errefelé indul a könyv. Adott egy angol fiatal-, aki inkább magába forduló, önsajnálata már- már beteges, és az a meglepő az első tízen- huszon- oldalban, hogy a depressziós hangulatokat, és a téveszméket annyira nyersen tárja elénk, hogy már- már aggódva olvasom, hogy „ez ennyire durva? Komolyan”? - Aztán változik a lélekállapot, vagy legalábbis a kifejezése.
A főszereplő mindent maga mögött hagy, azt hazudván, hogy van úti cél, van, kihez csatlakozzon. Ám ő elvetődik egy autópálya melletti étkezdébe, ott kimond egy varázsmondatot, azaz: „Óvatosan használd a hatalmad!”, majd elindul az események forgataga. Amelyben jó néhány érdekes ember, egy ország és minden más is felbukkan. Majd a vég.
Nemigen tudok elvonatkoztatni az Eredet c. filmtől. A megnézése után csak az foglalkoztatott, hogy mi van ellene, és mi van amellett, hogy ez megtörtént-e, vagy mennyi az álom, vagy egyáltalán vagyunk – e a valóságban. (mondanom sem kell, hogy vélemény ez ügyben, mint a tenger).
Tehát itt sem igazán tudom, hogy mégis mennyi játszódik csak a lelki szemeink előtt, mennyi az álom, vagy ha az egész valóságos- tehát testileg és szellemileg is átéli a szereplő, akkor mégis hogyan?
"Miért nem becsüljük a társalgást? Miért hajszolunk harsányabb hangokat, élénkebb színeket, forróbb italokat, magasabb csúcsokat? Miért viselkedünk úgy, mintha a barátokkal való beszélgetés az öregek, szegények és szomorúak ragadványa lenne? A hiúság szárazfölddel ölelt országából ez a kevés kivezető út egyike. A kevés kapu egyike a rokon lelkek társaságába."
Hogy miért ez a cím, ha egyszer egy nem-ál-emos vívódását és utazását olvashatjuk. Hősünk bejut egy országba, a kamionnal, amivel utazik jó sok könyvet csempésznek, egy adott könyvet. Annak az országnak, az a Bibliája, vagy az 1984-e. Vagy, ahogy tetszik. Az elnyomás miatt nem olvashatják, aki intelektuell, már gyanús, és ki tudja, mi történik vele, ha egyszer jönnek a belügyesek a csavarkulcsaikkal. Itt mindenki megpróbál boldogulni, örül annak, ami van, és ami nem sok.
És ebből mit ért névtelen hősünk? A végére mindent. Vagy semmit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése