Hogy kicsoda Pom pom? Hogy nem ismeritek? Ül egy ágon, egy szép hosszú ágon és hintázik fel, le. Hogy kicsoda Szörpi? Hogy nem ismeritek? Szörpi egy nagy Panda. Aki kiadott egy novellás kötetet. Amit elolvastam többé, kevésbé. És dedikálta nekem- utalva benne -a dedikálásban, nem pedig a könyvben,arra, hogy egy Varró Dani gyerek könyv népszerűsítésén találkoztunk először. Aztán másodszor az ő könyve népszerűsítésén, harmadszorra pedig a lakásán, molyok, és Zöld Tündérek körében.
Szörpi: minden ízében
Ha novellát olvasok, akkor szeretek belebújni a történetbe. Azokat a novellákat kedvelem, amik annyira hosszúak, hogy mire beléjük bújok, addigra annyi minden történik, hogy el is felejtem, hogy merre vagyok, majd a köldökömnél egy határozott rántással újra a valóságban termek. Majd visszasírhatom az állapotot legyen az boldog vagy boldogtalan. Eme kötetben sajnos viszonylag kevés ilyen volt. Valójában azért, mert mire a belebújást befejeztem volna, már vége is lett. Mindennek ellenére a 0003-as kódjel, valami új dimenziót nyitott, és a Negyven év múlva-ban még leledzettem egy kicsit. Jóleső volt csak gondolkodni rajtuk.
Megviccelt a A szerelemről és a Kiscsoportos, meg az az alattomos C.L. is. (ő nagyon behúzott a csőbe)
Voltak igencsak kedvelt történetek, amik jók voltak úgy ahogy voltak (Egy férfi meséje és a Lélekkórház), és voltak- nem is egy, amelyik történetében több rejlett volna, amit ha még inkább kibontott volna a kedves író, sokkal jobban tetszettek volna (nekem).
A könyv bemutató után kíváncsian vártam Danit és Dinát (gondolkodtam utánuk nagyon, aztán rájöttem, hogy felesleges) és a Deja joue-t, ami ugyancsak lóvá tett.
Eme gyűjtemény elolvasása után is csak annyit mondhatok, hogy nem fogok több novellát olvasni mint eddig, és továbbra is a "belebújás" lesz a fő vonzerő.
De, annyit elmondanék, hogy örülök hogy elolvashattam, jól szórakoztam rajta, és az egyszer biztos, hogy jó pár kérdést felvetettek egyenként a szörpök alkotórészei, és összességükben is.
Végezetül a füles: "Az általános műveltség része, hogy három alapszín van, ahogy az is, hogy a nyelvünk négy alapvető ízt képes megkülönböztetni. Az már kevésbé köztudott, hogy belső nyelvünk is négy ízt ismer, amelyeket legjobban talán szörp formájában tudunk elkülöníteni. Az okoskodós Alma, az érzelmekkel teli Eper, az édeskés, aranyos Málna, valamint a keserű Kökény. Ezek az ízek alkotják ezt a kötetet, elemeire bontva, hogy az Olvasó minden hangulatához találjon benne megfelelőt."
Szörpi: minden ízében
Ha novellát olvasok, akkor szeretek belebújni a történetbe. Azokat a novellákat kedvelem, amik annyira hosszúak, hogy mire beléjük bújok, addigra annyi minden történik, hogy el is felejtem, hogy merre vagyok, majd a köldökömnél egy határozott rántással újra a valóságban termek. Majd visszasírhatom az állapotot legyen az boldog vagy boldogtalan. Eme kötetben sajnos viszonylag kevés ilyen volt. Valójában azért, mert mire a belebújást befejeztem volna, már vége is lett. Mindennek ellenére a 0003-as kódjel, valami új dimenziót nyitott, és a Negyven év múlva-ban még leledzettem egy kicsit. Jóleső volt csak gondolkodni rajtuk.
Megviccelt a A szerelemről és a Kiscsoportos, meg az az alattomos C.L. is. (ő nagyon behúzott a csőbe)
Voltak igencsak kedvelt történetek, amik jók voltak úgy ahogy voltak (Egy férfi meséje és a Lélekkórház), és voltak- nem is egy, amelyik történetében több rejlett volna, amit ha még inkább kibontott volna a kedves író, sokkal jobban tetszettek volna (nekem).
A könyv bemutató után kíváncsian vártam Danit és Dinát (gondolkodtam utánuk nagyon, aztán rájöttem, hogy felesleges) és a Deja joue-t, ami ugyancsak lóvá tett.
Eme gyűjtemény elolvasása után is csak annyit mondhatok, hogy nem fogok több novellát olvasni mint eddig, és továbbra is a "belebújás" lesz a fő vonzerő.
De, annyit elmondanék, hogy örülök hogy elolvashattam, jól szórakoztam rajta, és az egyszer biztos, hogy jó pár kérdést felvetettek egyenként a szörpök alkotórészei, és összességükben is.
Végezetül a füles: "Az általános műveltség része, hogy három alapszín van, ahogy az is, hogy a nyelvünk négy alapvető ízt képes megkülönböztetni. Az már kevésbé köztudott, hogy belső nyelvünk is négy ízt ismer, amelyeket legjobban talán szörp formájában tudunk elkülöníteni. Az okoskodós Alma, az érzelmekkel teli Eper, az édeskés, aranyos Málna, valamint a keserű Kökény. Ezek az ízek alkotják ezt a kötetet, elemeire bontva, hogy az Olvasó minden hangulatához találjon benne megfelelőt."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése