Értékelek- középpontban nem a könyvek

Középpontban a minden, ami 2010 volt...nekem...máig...
Lebonthatnám hónapokra, de az fölösleges...ömlesztve:

munkahelyek száma: 2. (az egyik már egyszer megvolt)
pasik száma: 1 :(
kilók száma: több mint tavaly, kevesebb mint jövőre :)
elszívott cigaretták száma: nullla
elfogyasztott alkohol mennyisége: márciusban: pezső, júniusban pezsgő, októberben...jujj...
Megevett pizzák száma: december 29.-én 1/3 valamint a tegnapi itthoni sütés...sok... de jóval kevesebb, mint az utóbbi két évben bármikor
Új barátok száma: soookk
ebből nős: pont annyi, amennyi miatt még mindig rosszullét fog el, a hatalmas jegygyűrűk láttán...
Látott mozik:
moziban:Másnaposok :) a legjobb, Sherlock- új szerelem: Robert D. Junior, Harry
otthon letöltve: Másnaposok- a legjobb kedélyjavító, Perzsia hercege
Férfi aki megdobogtatja a szívem: Robert D. Junior, Andy Garcia- na ő nemigen megy kia divatból és Ewan McGregor....
Legújabb imádat tárgya: majmocskák, kicsik-nagyok....:) (jobban, mint a gyerekek)
kihagyott esküvők száma: 1 (azóta sem bánom.)
Koncertek: amiket hallottam is ?- foggalmam sincs. Amit sajnálok, hogy a Barabás Lőrincéket kihagytam
Színi előadások: csak egy a Kőszínházban: L'art pour... és egy Kocsmaszínházas Kafka elmélkedés (ennél jóval többre lenne igény)
Moly rendezvények: az idei szülinap is nélkülem zajlott. Ám vannak fehérvári találkozók, volt Varró Dani felolvasás- Molyokkal hallgattam, és volt egyiptomi kiruccanás- Molyokkal bandukoltam :)
Betegséggel eltöltött napok száma: jájjjj
Önsajnálattal eltöltött percek száma: jóval több, mint kellett volna- de egy idő után már ismerősek voltak a gondolatok :)
Legjobb magyar zene: Voler Mouche :), Vad Fruttik, Harcsa Vera minden formációja, Barabás Lőrinc minden formációja.
legjobb külföldi zene: Parov Stelar, Muse :) (jajjj) és az örök Depesch Mode szerelem.

Fogadalom 2011-re:

• remek munkahely megtalálása
• remek munkahelyi légkör megteremtése
• remek fizetés elnyerése
• eszméletlenül sok könyv elolvasása
• szeretni az életet, a világot és a helyzetet!

a zene és a mekdonálc

Hogy hogyan is Tellnek azok a bizonyos napok, amikor a főpénztáros munkakörben keresem a kenyerem.

Hát itt most elmondom néktek...


Megcsinálom a dolgom, hallgatom a munkatársakat, bejön 1-2 ismerős akikkel a vendégtérben megosztom világ megváltó terveim, amíg ők esznek, vagy nekem nincs dolgom.

Most, beteg voltam- már egész jól vagyok- a mentális problémákat itt nem említeném...-


Szóval, orrfújás, piros orr, karikás szem, karcos hang és bedugult fül...előttem gőzölgő epres tea, vagy Neocitran, egy adag papírzsepi, és mentolos rágó...

És amikor a munkanapom utolsó negyede elérkezik- az éjszakás műszakvezető- behozza az életet, és a fényt..az alagút végén :)

A tegnapi nap folyamán zenei mentorom Gábor jött, látott, és zenélt.

Hozta a kis pendriveját, és ízelítőt adott nekünk a mai underground és populáris tehetség kutatók világából.
Kezdtünk egy kis Quimbyvel, közbeékelve némi Kiscsillag és Kispál ésa Borz.
MAjd Matt Cardle. Emberek!


Eszméletlenül jól nyomja a fiú. A keményebb stílus nem a műfaja, de az érzelgős, szenvelgős, nyálas hang rezegtetős csajozós szerelmetes ... dalokban maga a tökéletesség.


Énekel duettet

Rijanna- val és,

elénekli a

Baby one more timeot Britneytől.

Szóval a fiú, 27 éves, megnyerte az angliai X-es tehetség varázsló műsort, állítólag szerelmes Kájli Minóg hugába, és szerintem jól énekel. Olyan James Bluntos.

Persze könnyen lehet, hogy hamar rá tud unni az ember- végülis a fejhangon való éneklést nem lehet hosszú ideig elviselni.

Amikor termékeny a karácsony

Előkészületek:

Már kedden begyúrtam a mézeskalács tésztát, hiszen a szerdát és a csütörtököt nem töltöttem itthon. Ugyanis a nővéremnek kényelmesebb volt engem megkérnie, hogy utazzak fel- Pestre - hozzájuk, és vigyázzak a két kisgyerekükre, mint az oviba vinni őket- vagy valami hasonló helyre. Szóval szerdán hajnalok hajnalán felkerekedtem egy adag mézitésztával és kiszúró formák hadával. Aztán ott, a két gyerek - Abi és Zsiga - segítségével elkezdődött a mézes gyártás. Az eredmény nevetést fakasztó kis darabocskák, ugyanis a sütőben jól megdagadtak a figurák, na meg a szúróban rekedt a panda feje, és a fókából is bálna lett a sütés után :) Mind eközben a nővéremék válláról levettem a terhet, és így ők is tudtak készülni a karácsonyra.

Szenteste napja:

Fruzsina betöltötte a kacsát ez a gesztenye nagyon vicces dolog :) Ugyanis főzi az ember egy ideig, aztán felvágás után kikaparja a belsejét...értelmet nyert a mondás :) Apukámtól már karácsony előtt megkaptam a parfümöt :) Testvéreimtől: könyvet: Csak egy harapás és Legyek ura. Valamint Apukámmal közösen teáscsészék szűrősek, valamint természetesen tisztasági csomag :) Nagybátyám pénzt adott, melyből vettem egy rég áhított szendvics,- gofri- és hús sütőt, valamint 2 könyvet: Harry Potter and the ph. stone és Sense and Sensibility. Facebook: kedden átvettem a Hyperiont :):) Nekem csak olyat hozott Jézus, aminek igazán örülök, és amire igazán szükségem volt :) (Elevenen él emlékeimben, amikor egy HotPlate- kiváló tv shopos marhaságot kaptam)



Valamint szerte küldtem a világhálón egy üdvözletet, volt akinek táncoltak a rénszarvasok a levelecske alján, olt akinek csak csendélet jutott. De kaptam rá válaszokat olyan embertől is, akitől igazán nem vártam volna, és mégis nagyon hálás vagyok érte. Hiszen úgy érzem, az Ő válaszával lett még szebb nekem ez a karácsony :)

Köszönöm!

A Highgate temető és a lakók...

Ha valamit érdemes a könyv olvasása után megtenni, és addig még nem sikerült volna. Megnézni a Highgate temetőt: itt .

Mennyire beteges, ha az ember vonzódik a temetőkhöz? Nem a halottakhoz, hanem magához a helyhez. Mármint úgy értem, hogy maga a hely "szelleme" ami lenyűgöző. Már a Gaiman könyv kapcsán is észrevettem magamon, hogy mindennél jobban örülnék, ha ott járhatnék- kelhetnék a sírkövek között. Ha olvashatnám a feliratokat, ha mindent megtudhatnék a lenn lakókról...hát, még ha kommunikálnék velük...na jó, azt azért nem.
De itt, a könyv olvasása során rájöttem, hogy sokkal érdekesebb maga a helyszín, mint a szereplők...sajnálom, de ez van.

Ugyanis, a szereplők- nem is tudom...olyan furcsák, hogy inkább gondolom úgy, hogy szívesebben olvastam volna az eltemetett emberekről, meg a temető történetéről- azaz Robert disszertációját, mint a Niffeniger által kitalált figurákról...Na de ez van, ha az ember egy olyan könyvet vesz kezébe, amely egy ikerpárról ír...majd legközelebb nem ezt a könyvet olvasom, ha temetőkről óhajtok megtudni valamit...

Tehát az ikrek, akik 21 éves korukig amerikai állampolgárok- vagy legalábbis ott élnek, örökölnek egy lakást a sosem látott nagynénitől. A lakás felett lakik Martin- aki a pánikbetegsége miatti felépülésével belopta magát a szívembe - leginkább ő. Egy ideig vele él a felesége... Aztán a lakás alatt lakik Robert, aki egy kujon. Elsőször a friss halottunk szeretője, majd az egyik ikerlánykát bolondítja magába...ezek az intelektuális férfiak...

Történetünk- elismerem- korántsem mindennapi. Hiszen a szellem látogatja alányokat- majd az egyik kéri őt, hogy a nővérétől való könnyebb elszakadás értelmében ugyan ölje meg őt egy kis időre...Na ja. És innentől valami elfuserált soft- horror olvasható. Mert a lélek visszaköltöztetésénél hiba csúszik a hadműveletbe. Viszonylag könnyen kiszámítható lépés tesz kísértetünk, nem hazudtolja meg magát, amit akar, azt megszerzi. Viszonylag vígasztaló, hogy legalább a könyv végén egyedül marad (ezzazz!!! )- bár ez korántsem a megérdemelt bűntetés szerintem.

Ha választani kellene, hogy kit kedveltem meg leginkább: Martin a befutó. Úrrá lesz - némi külső segítséggel- a problémáján, legyőzi a legyőzhetetlent, és elmegy Amszterdamba.
A legmeglepőbb fordulat: ki gondolta volna, hogy a múlt egy viszonylag súlyos titkot rejt...és hogy nem is titok egy ideje...

Örülök, hogy elolvashattam ezt a könyvet. Így legálbb egy újabb vágyam körvonalazódik, miszerint ha Angliába visszatérek, ezt a temetőt mindenképp meg kell néznem magamnak... (hogy élhettem eddig a temetők nélkül?!?!?! )