Mikor: A kezembe adták a könyvet a novemberi fehérvári molytalálkozón. Nevezetesen @Janeeyre és @Miestas tette, és @DAndrea nem intett tőle, csak felfedte érzéseit a miazmás könyvvel kapcsolatban. :)
Hol: Aztán a könyvtából kivéve- egy sziciológi könyvvel együtt, nálam lakott 1 hónapig... Szakítottam rá időt munkában, otthon, el- elcsalt percek este és reggel, és hogy megérintett-e, nem tudom még most sem.
A könyv: Ebben a könyvben alaposan bemutatják az 1600-as évek Hollandiáját. Nemcsak a történelmét érintik, hanem az emberek szokásit, helyzetüket, higiéniai dolgaikat és a legbelsőbb félelmeiket is...a vélt vagy valós világ démonaitól, a valláshoz való viszonyulásig a sírig tartó szerelmen át, mindent, kendőzetlenül leírtak. És ami a nem mindegy- utánanéztem gyorsan, hogy vajon minden igaz-e és igen...(a miazmákról nem tudok nyilatkozni).
Érzések bennem: viszonylag nehezen olvastam a könyvet, azért is mert csapongó volt a felépítése, meg mert nem akartam azonosulni ezzel a világgal. De a végére csak sikerült. Tulajdonképpen, mivel nem szeretném sosem megtapasztalni a mocskot, szennyet és kétségbeesést, amiben ezeknek az embereknek élniük kellett, és ezek tetőzéseként még egy kis anyagi csőd is befigyel...ebben sem élni, sem erről olvasni nem valami lélekfelemelő.
De ezek az emberek harcoltak...mi mást is tettek volna...Először az ex- szeretővel, majd az egyházzal, ezt meglocsolva állandó jelleggel a puszító kórral is, majd egy kis mellőzöttség, anyagi csőd is akad - fellélegzés gyanánt. Ám mindeközben szeretik egy mást, kívánják egymást, és nem is kell ennél több, mint hogy a Festőnek ott van a felesége - akit sosem vehet majd el- és ott vannak a gyerekeik.
Vágyom - e egy ilyen atmoszférájú életre? - kihagynám a halált, anyagi csődöt és a zavaró elemeket...miazmák...férgek és miegymások... és egy festő mellett élni boldogságban?!- lehet, hogy nem is olyan zavaró az állandó festékszag.
Hol: Aztán a könyvtából kivéve- egy sziciológi könyvvel együtt, nálam lakott 1 hónapig... Szakítottam rá időt munkában, otthon, el- elcsalt percek este és reggel, és hogy megérintett-e, nem tudom még most sem.
A könyv: Ebben a könyvben alaposan bemutatják az 1600-as évek Hollandiáját. Nemcsak a történelmét érintik, hanem az emberek szokásit, helyzetüket, higiéniai dolgaikat és a legbelsőbb félelmeiket is...a vélt vagy valós világ démonaitól, a valláshoz való viszonyulásig a sírig tartó szerelmen át, mindent, kendőzetlenül leírtak. És ami a nem mindegy- utánanéztem gyorsan, hogy vajon minden igaz-e és igen...(a miazmákról nem tudok nyilatkozni).
Érzések bennem: viszonylag nehezen olvastam a könyvet, azért is mert csapongó volt a felépítése, meg mert nem akartam azonosulni ezzel a világgal. De a végére csak sikerült. Tulajdonképpen, mivel nem szeretném sosem megtapasztalni a mocskot, szennyet és kétségbeesést, amiben ezeknek az embereknek élniük kellett, és ezek tetőzéseként még egy kis anyagi csőd is befigyel...ebben sem élni, sem erről olvasni nem valami lélekfelemelő.
De ezek az emberek harcoltak...mi mást is tettek volna...Először az ex- szeretővel, majd az egyházzal, ezt meglocsolva állandó jelleggel a puszító kórral is, majd egy kis mellőzöttség, anyagi csőd is akad - fellélegzés gyanánt. Ám mindeközben szeretik egy mást, kívánják egymást, és nem is kell ennél több, mint hogy a Festőnek ott van a felesége - akit sosem vehet majd el- és ott vannak a gyerekeik.
Vágyom - e egy ilyen atmoszférájú életre? - kihagynám a halált, anyagi csődöt és a zavaró elemeket...miazmák...férgek és miegymások... és egy festő mellett élni boldogságban?!- lehet, hogy nem is olyan zavaró az állandó festékszag.
ugye, ugye, azok a miazmák:D
VálaszTörlésMég mindig nem tudom mik is akarnak lenni tulajdonképp...vagy hogy miért ez a nevük...
VálaszTörlés