Csodás 2 nap...

Az alábbi poszt már érik mintegy 2 egész napja.

Kezdődött a szitu a következőképpen.

Kedden rendeltem parfümöt. Ám az űrlap kitöltése után, csak pergett a homokóra, így újrázva ügyiben még1x. visszajelzés a honlapon továbbra sem történt, így hagytam a fenébe. Majd belépve a levelezésembe, látom, hogy 2 megrendelést adtam le!!! (8000 helyett 16 000 Ft…). Na, keressük a visszavonás lehetőséget. E- mail nincs, telefon, majd csak másnap.

Másnapi telefon alkalmával már 3 megrendelés várt a postaládámban, a 2 helyett, de jelezte a kapcsolattartó szimpatikus fiatalember, hogy nincs gond mások is ilyen bénák (persze nem így), és majd megy az áru.

Ezek után hallom, hogy valami bugyog a konyhában, hát a lefolyóból jön fel a trutyi, és simán kiönt a mosogatóból … ezt még 2x játszotta el, de akkor már magatehetetlenül vinnyogtam, hogy ez most miért… Szétszedtem a mosogató alatti lefolyót- sehol semmi. Miközben próbálom összerakni, újabb adag gusztustalanság zuhanyként teríti be a sütőt, Fruzsinát, és újfent eláztatja a padlót, ami immáron harmadszorra esett át erősen domestosos kezelésen.

Miután tegnap elmentem dolgozni- trutyi ügy gondoltam lezárva, este 7kor jött a telefon, hogy alattunk volt a pincében (van nálunk olyan?) Valami orbitálisan nagy gebasz, de megoldották. Ám a probléma valahol ott van (azon kívül, hogy apukám a bútorokat nem törölgette le vagy ki az ominózus eset után), hogy a mosogatógépem áram alatt tartva állandó szivattyúzást kezdett, ám a vezérlőpanel tök sötét.

Értem én, hogy minden műszaki cikk élettartama örüljünk, ha meghaladja a 2 évet, de könyörgöm, nekem ez egy álmom volt, hogy mosogatógépem legyen, olyan kis pici- és Fruzsis, és akkor most ne kerge marhuljon már! Úgyhogy keresem a gyógyírt.

Mindeközben ma reggel (éjjel 1-kor értem haza munkából) 7:15-kor telefonáltak, hogy hozzák a parfümöt (8-9 között). Mivel nemigen voltam képben, így tőszavas mondatokban a mikor? mennyiért és köszin kívül aludtam még. a parfüm ideért reggel negyed 9kor. Konyhát takarítottam 9-ig, gondoltam visszafekszem – de a szomszédban állandó jelleggel fúrnak valamit és így eléggé nehéz. ingerküszöb a béka segge alatt… na hogy legyen így az ember lányának csodálatos napja? J

Az Ajtó

3/12 Várólista csökkentés

Mit is írhatnék olyat, amivel nem lövöm le a poént?

Hogy mit vártam, nem is tudom. Hogy mit kaptam, azt sem nagyon.

Oka van annak, ha ennyien olvassák Szabó Magdát. Én olvastam tőle egyszer is, az Abigélt, anno általános iskolás koromban, nem is nagyon emlékszem már rá. Nem emlékeztem, hogy ennyi a hosszú mondat. Hogy párbeszéd nem igen, ellenben gondolati szájharc mennyi is van.

A történet egy kis szelet az írónő életéből. Ami akarva- akaratlanul, de összefonódott a háztartás vezetésében segítő Emerencével. Ahogy Emerenc belépett az életbe, jött vele minden járulékos dolog, ami vagy hideg zuhany, vagy kellemes meglepetés, vagy egy kutya, vagy legyen kilenc macska.

Hogy hogyan is éltek ők, egészen z egyikük haláláig (na vajon?), az van leírva az Ajtóban.

Gondolkodhatnék- e azon, mint annyiszor tettem, hogy végeredményben igaza van-e Emerencnek, hogy úgy éli az életét, ahogy. Hogy miért, és mikor nem enged bele senkit. Hogy mennyit visel el, és miért cserébe. Hogy mennyit tűrnek el tőle. És csak így tovább.

De, nem gondolkozom (ezen legalábbis).

Hogy könnyű volt- e olvasni a hosszú mondatok ellenér: igen. Hogy unalmas volt- e a történet: nem. Hogy veszek- e még Szabó Magdát a kezembe: igen, és hogy vajon most akkor tetszett e vagy sem: fogalmam sincs.

Részletekben a következő olvasmányokról

Szóval tegnap kicsit szabadjára engedtem magam a melóhelyen. Nem volt mit csinálni, még egy ember aki hereverél- nem hiányzott sehová, így felléptem a netre, és nyomtattam három irományt, mert olvashatnékom volt. Igen, vittem magammal könyvet, csakhogy azt ki is olvastam – munkaidő első fele alatt-.

Rémlett, hogy a facebookon szembe jött velem egy novella, na, azt megkeresem.

1 Lackfi János: Paradicsommadár

A költő urat csak onnan ismerem, hogy a versei egy részét örömmel hallgatom a nővérem előadásában, aki a gyerekeinek ezeket olvass

a lefekvés előtt. És egyszer nagyon

le volt értékelve a „Szandiban” a Bögre család kalandjai, így azt a vonaton odafelé ki is olvastam- jó sokat nevetgéltem rajtuk.

Szóval a Paradicsommadár. Miközben olvastam, rá

zott a hideg. Tárgyilagos, nyers, és mindeközben

szép, emberi, és cseppet sem bántó. Egy szelet egy családból, akik gyászolnak, mesélnek, szenvednek. A temetőben vár rájuk a madár, akit mindenki másnak lát. Van, aki nem is paradicsommadárnak- találó pedig -, van, aki varjúnak, vagy más élőlénynek.

„Az ordító áradatban fura, színes lény bujkált, tarka tollai kivillogta

k itt is, ott is, koszorúk szalagján, virágok tobzódó pirosában, lilájában ütötte fel fejét, és kacagott. Biológiából sose voltam különösebben jó, fogalmam sincs, milyen hangot adnak ki az egzotikus szárnyasok, de a dzsungel természetfilmekből ismerős gurgulázása, vijjogása, zsivaja tajtékzott mindenfelé. Ha körbehordoztam tekintetem, elszégyelltem magam: csupa megrendült, komolykodó arc, rengeteg gyászoló, úgy tesznek, mintha nem hallanák a lármát.”

Bár a novella vége nem teszik ebbe igazán belebú

jtam, fájt a szívem a szereplőkért- talán még emlékeztettek is valami élethelyzetre- bár ezt sose vallanám be.

A lényeg, hogy az ember, akinek eddig csak vicces oldalát ismertem, most meglepett, és meg is örvendeztetett pár sorral, a komolyabbik tollából.

2. Erlend Loe: Elfújta a nő

Könyvrészleteket vonultattak fel előttem másfél oldalban, picike betűkkel. Erlend Loe-

Dopplert ismerem, unokaöcsinek meg, A nagy fogást vettem anno meg.

Döbbenetesen jó kis részletek voltak ezek. Megmutatja, hogy hogyan is gondolkodik egy férfi, akit simánszki csapdába csalnak. Hogyan játssza meg, hogy figyel, hogy hasznos tanácsokat ad, és hogy a férfi, hogyan is viselkedik, habár nem akar annyira megnyerő lenni, mégsem veszi észre a döbbenetesen nyilvánvaló vonzalom jeleit.

Részleteinek elolvasása után nem sokáig halogatom a könyvet teljes egészében magamévá tenni.

3. Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz

Ugyancsak részletek. Azaz egy részlet, ami fájdalom, de be kell vallanom, annyira meggyőzött, hogy hiába hadakoztam ellene 2 hónapig minimum, a fene egye meg, el kell olvasnom ezt a könyvet.

Sajnálom. De egy pont Grecsónak.

Telihold kávézó- a Farkikkal a Boszik ellen

Szóval egy újabb kis szösszenet, pár nap a kedvenc Hóhérunk mesetárából.

"– Minden kutya így viselkedik a közeledben?

– Nem, csak a domináns hímek.
Erre fel kellett néznem.
– Puding feletted áll?
– Ő azt hiszi.
– NEm egészséges.
Elmosolyodott.
– Nem eszem kutyát."

Imádatom, és hódolatom töretlen, bár kevesebb a humor, több a fülledt erotika- vagy valami ilyesmi, több férfiharc, és még több kiszőrösödő ember teliholdkor.

Eme részben Anita nem kelt zombikat, vagyis azokról nem esik szó, hiszen sokkal érdekesebb dolgok történnek. Randizik, majd felkeresik őt egy eltűnt alakváltó miatt, majd több eltűnt alakváltó miatt, mindeközben egy roppant gusztustalanul helybenhagyott hulla miatt is.

Összetűzésben a vámpírokkal- bár ez elenyésző, összetűzés a farkikkal, na meg a nagy szerelemmel.

Kevesebb vér, annál több brutalitás és ezüst golyó, és arra is rájöttem, hogy azért is csípem a történeteit, mert nem jövök rá, ki és miért öldös. vagyis ez a második, hogy meglepődtem :).

{ Ha a szerelmet kellene elemeznem eme könyv gyanánt, kissé bajban lennék. Értem én, hogy, hű de nagy dolgok történnek, mert Richard Farki és Jean- Cloude hidegtestű csillámpír kibontakoznak, meg ilyesmi- megmutatják hatalmukat, lelkükkel, csók és egyéb tudásukat. Meg Anita is szemérmeskedik egy kicsit (esküvőig nincs szex, mert egyszer pofára ejtették- komolyan! Na nee!) Ezek nálam nem a történet részét képező elemek.}

Anna Karenina- végre

Szóval és tettel, íme, már azzá az emberré lettem, aki igenis elolvasta az Anna Kareninát. A hosszabb távú hatása kb. annyi lett csak, hogy ezek után még halogatom egy kicsit az orosz regények elolvasását. Eleve az orosz írókat kerülöm, de csak egy kis ideig, hiszen a Bűn és Bűnhődést egyszer majd csak el kell olvasnom.

Szóval ezzel az egy léggyel lecsaptam jó néhány kötelezettségem, legyen szó az FMK, Anna Karenina évéről, vagy csak pusztán a saját várólista csökkentésemről.

És hogy hogyan is tetszett? Azt kell, hogy mondjam, hogy véleményem kissé összetett és kaotikus, mindazonáltal valóban büszkeséggel tölt el a tény, miszerint ezt már a magaménak mondhatom.

Némi SPOILER olvasható a lenti sorokban!:

Számomra nem egy

szerűen egy szerelmei történetről van szó. Kissé bonyolultabb a dolog, hiszen egy olyan nő pályafutását láthattam, akit mindenki csodál egészen addig, amíg le nem lép a férjétől. Még azt simán elnézték volna neki, ha továbbra is nyilvánvalóan csalja azt a szerencsétlent. Csakhogy teherbe esik, és akkor inkább a szeretőjével elszegődik messzire, fiát is hátrahagyván, hogy hadd tomboljon kedvére. Nem egyszer nemcsak Anna életét olvashattam, hanem Levinét is, akinek története egyszer csak egybefonódni látszik Annáéval, majd ez is elmarad.

Majd láthatjuk azt, hogy hogyan mennek tönkre, és épülnek fel az életek, vidék és város különbségeiben, és szinte azt is hihetném a könyv hatására, hogy nincs is nyugodtabb és kellemesebb dolog a színjátékszerű egész hónapokon át tartó naplopásnál.

Szeretném azt mondani, hogy egy érdekes szerelmet követhettem végig, de ez így nem igaz.

A végével kapcsolatban vannak fenntartásaim. Eleve Anna kissé megőrül, de nem azért, mert a válás nem jön létre, hanem mert becsapva érzi magát, és elveszti a fejét, mert annyira betegesen rajong és szerelmes, azaz őrült. Önző, beteges, és eleve az ilyenektől kiráz a hideg. Aztán meg ott van Levin, aki azzal van elfoglalva az utolsó pár lapon, hogy éppen akkor el kezd- e hinni vagy nem, és hogy az apaság érzése kissé késve, de megérkezik.

A SPOILER véget ért :) !

A történet egyébként nem volt rossz, sőt tetszett is volna, de szerintem elég lett volna rá 500 oldal is. (Lehet, hogy elfogult vagyok a Katedrális iránt, hogy az is hosszú, de az inkább regényesebb, mint ez)

A kárhozottak cirkusza: Anita Blake 3.

Azt kell, hogy mondjam, fogalmam sincs, hogy mi ütött belém. Kezdem annyira megszeretni ezt a sorozatot - de komolyan- hogy szinte már csodálkozom is magamon.

„– Mit akarsz John, mit tegyek? Törjön rám a sikítófrász? Attól a halottak nem támadnak fel, csak én leszek tőle pokoli ideges.

Burke felsóhajtott.

– Bár érnél annyit, mint a csomagolásod!

Visszatettem a pisztolyom a vállamon lévő tokba, majd mosolyogva így szóltam Johnhoz:

– Kapd be!

Igen, igen. Ez az a bizonyos két szó."

Adott a nő: Anita Blake, aki annyira szabad szájú - minél fáradtabb annál csúnyább szavakat használ (milyen ismerős), és nem mellesleg alacsony, törékeny, és ettől függetlenül mindig harcol valakivel, vagy valamivel. Vagy egyszerre többel is. Mert szokott. Legyen szó saját magáról (melyik pasival mit, miért és mikor), a város vámpíruráról (legyen az akárki az adott könyvben), vagy legyen az valami különleges teremtmény, zombi, lamia, vagy farkasember.

Szóval ebben a részben újfent érdekes dolgok történnek. Címszavakban: Richard- biológiatanár, lamia, erős vámpírok- nagyon, vesszőfutás, halott keltés, egy cirkusz és egy hatalmas cirkusz.

Jean- C. köszöni, jól van. és mindenki boldog.

Észrevételeim:

„– Mi a méreted?
Ez a kérdés nagyon személyesnek tűnt olyasvalakitől, aki még csak meg se csókolt.
– Hetes – közöltem.
– Én kisebbnek tippeltelek volna.
– A hatoshoz túl erős vagyok mellben – válaszoltam –, hat és felest pedig nem csinálnak.
– Éljen az erős mell.

– Kuss.”

1.Az írónő cirkusznak nevezi a szórakoztatóegységet, mely az én képzeletemben egy annál hatalmas, szinte mini - vidámpark jellegű erődítmény.

2A férfiak mellbimbói annyira érdekesek, hogy ezt többször le is kell írni.

3.Minden jó pasinak hosszabb göndör fürtjei vannak, meg alabástrom mellkasuk.

4. Edward igenis vicces. Követ, hallgatózik, aztán ment, majd a legnagyobb csata közepén berobban ifjú titánunkkal Charlie angyalait utánozva, majd Rambo-szerű géppisztolyozással derít engem jobb kedvre.

5. Miután szemléletesen leírták, hogy milyen, amikor egy ember gerincét is széjjelszakítják, szétmarcangolják a mellkast és a szívet, igazán jólesik ebédelni. Legalábbis a sok vér, nem zavar abban, hogy könnyebben el lehessen vonatkoztatni.

6. Beleette magát a sorozat a szívembe.

Alexandrabeli ki- rándulás

Történt ugyanis, hogy a Költészet napján a moly.hu-n szembejött a tény, hogy az Alexandrában, az Árvák hercege jó sok kedvezménnyel, viszonylag kevés pénzért hazavihető. Erre megrendeltem, tegnap átvettem. Ezért, hogy eme könyvcserés támadás viszonylag olajozottan mehessen végbe, be kellett caplatnom 8 csodás munkaóra előtt a belvárosba, a többszintes Alexandrába.

Ha már ott voltam, körbe is néztem, és átértékeltem a hozzá állásom 1-2 dologgal kapcsolatban:

1. bár a legalsó szinten ezúttal nem randalíroztam (a többin sem), minden szinten az ott tartózkodó munkaerőnek köszöntem, megköszöntem, ha távoztam onnan, és cserébe nem követték minden lépésemet- vagy csak nem tudtam róluk.

2. Paolo Coelho-s határidőnaplót ne is próbáljak szerezni- nem, nem a bölcsességek miatt- azok nekem műek, hanem a napló szépsége, képzőművészeti mivolta miatt adtam volna csökkentett árat érte, ha lett volna. De januárban visszahívták a megmaradt darabokat.

3. Esély sincs arra, hogy valahol elfekvőben legyen egy Sosehol vagy Amerikai Istenek, mert olyan nem lehet…

4. Az Anna Karerinát igenis kiadták 1 kötetben, nincs 900 oldalas, viszont akkora, mint egy ház. És papír a borítója is.

5. Erlend Loe és Nick Hornby általam még nem olvasott könyvei összeolvadtak a tudatomban. És a felismerések ez ügyben villámcsapás-szerűek.

6. Megnéztem egy csomó képregényt. A viszonyítási alapom a Persepolis- de az egy hatalmas különcség az őket érintő szub-kiadási hálózatban… (ajaj), gyakorlatilag egymás mellett leltem meg Gaiman Sandemanjait, Batmant, a Nocturne-t, vagy akár a Lencsilányt.
Ha lehet, a Lencsilány elvarázsolt. Teljesen. Bánom is én, hogy mindenki ott olvassa ki a boltban, és hogy leheletnyi az egész, ha egyszer olyan a rajzolt világa, ami nem egyhamar akar kimászni a tudatomból. Egy ideje a kívánságlistámon szerepel.
A Sandemanok első részének első oldalát tüzetesen tanulmányoztam. (a leguán levágott hímtagja igenis szóba kerül… e nem lepődtem meg) Mindenesetre várok egy hatalmas akcióra, hogy egyáltalán a magamévá akarjam tenni őket.

Szóval, jöttem, láttam, vásároltam. És tetszett. Bár eddig elkötelezett Libri párti voltam, ez most sem változott, csak egyszerűen, ha van egy halom időm, inkább ide megyek, mert ez nem egyszerű könyvesbolt. (és itt most méltathatnám a méltán elismert nagyszerűségét a helynek, de inkább nem teszem…)

Drakula- filmes könyv (Fred Saberhagen – James V. Hart: Drakula)

Áhítoztam Drakulára. Kölcsönkaptam ezt. Ez nem az igazi, és őszintén remélem nincs sok köze ahhoz, mert ez nagyon nem kedveltette meg magát velem.

Bevallom a vége felé, már csak a mondatok elejét olvastam el, mert úgy véltem, hogy ha csak azokat olvasom el, akkor sem maradok le semmiről.

Ebben a történetben Drakula század eleji Londonunkban óhajt ingatlanokra szert tenni, ezért egy angol ügyvédbojtár odautazik hozzá, hogy lebonyolítsanak néhány adás-vételt. Aztán ott rájön a szerencsétlen Harker angol úr, hogy valami nem stimmel, és mindenáron elóhajt szabadulni, de útját állják a nimfomán vámpírnők. Mindeközben Londonban hagyott menyasszonya- Mina- legjobb barátnője ugyancsak nem bír a vérével, aztán amikor eltűntnek hitt vőlegénye (Mináé) jelentkezik- Budapestről, különös dolgok történnek. Címszavakban: titokzatos, buja vérszívó, farkasok, betegség, hálóruhás menyasszony, aki gyerekeket molesztál, és így tovább. És akkor felbukkan Drakula az utcán, Mina férjhez megy, ám közben szerelmes a Drakiba, mert ő a reinkarnálódott imádott ex-nej…

Na, most komolyan!!! Még filmen se! Sajnálom. én megpróbáltam.

Mindettől függetlenül, a Várólista csökkentésemben szerepel az igazi. Nem s szólva az FMK-ról. de azért várok még vele.

(Pedig azt hittem, hogy már edzett vagyok a gagyi vámpír témában...tévedtem)

Ha a szent kocsma is bezár

Lawrence Block Scudder sorozatának eddigi egyetlen nem olvasott könyvét is kivégeztem, hála az Agave kiadónak és Lobonak. Bár egyszer- talán nem is olyan sokára amúgyis megszereztem volna, és hatalmas odaadással olvastam volna, de ha már adódott egy ilyen lehetőség, hát, éltem vele.

"Annyi a változás, amik úgy marják szét a világot, ahogy a szikrát a rácsöppenő víz. Az isten szerelmére, tavaly nyáron bezárt a szent kocsma is, már ha így akarom hívni. Jimmy nyitott egy másik kocsmát egy kicsit távolabb, de már nem esik útba. Több értelemben sem."

Szóval Block bácsi számomra csak a Scudder esetekkel tette magát vonzóvá. Próbáltam a betörőt is megkedvelni, de nekem csak az ekkor még alkoholista ex-zsaru kell.

Megoszlottak a vélemények erről a történetről. Ilyet még nem olvastam. Mert főhősünk Scudder jelen könyvében épp visszaemlékezik, immáron már nem alkoholizál, ám a 10 évvel azelőtti történetben, még javában ivott. Már akkor is elvált volt, egy hotelben élt, és ugyanúgy pusztán szívességeket tett másoknak, akik ezért fizettek.

"-És, ha egy férfi ír whiskyt iszik? Az miféle ember?

- Ír.

- Jogos."

Hogy miről is szólt ez a könyv, nem is olyan egyszerű megmondani. Ugyanis az olvasás közben úgy éreztem magam, mintha valami krimit- vagy thrillert néznék jó cimborákról, akik belekeverednek- ebbe- abba, majd a könyv vége felé, már mintha egy Poirot történet végén járnánk, ahol mindenkit összehív egy szobába a detektív, és jól elmondja, hogy ki is a gyilkos, és mi is volt az indítéka.

A könyv elején megismerkedhettem egy kis csapattal. Akik néhanapján összeülnek, isznak, és ha van ilyen, akkor jó haverságban tengetik életüket egyik pubból ki, a másikba be. És egy ilyen alkalommal

épp mikor késő esti italukat fogyasztanák jó kedéllyel, kirabolják a kocsmát.(Bűntény 1.) Aztán útban hazafelé találkozik főhősünk egy másik jómadárral, akinek pár nappal később az hagyján, hogy kipakolják a házát, de a feleségét is megölik. (Bűntény 2.) Majd a

haveri társaság egyik párosának kocsmájából eltűnik a főkönyv, mely nem az Adóhatóságnak készült. (Bűntény 3.)

Miután mind három esemény megoldásával felkeresik jóságos Matt Scudderünket, iszogatva töménytelen mennyiségű bárban, hallgatván némi bluest, megdöntve egy ismerősünk egy bájos barátnőjét, majd belekeveredve némi pénzcserés- lövöldözős szituációba végül minden jóra (?- nézőpont és értékrend kérdése) fordul.

Szép lassan összeáll a kép, és mindenki megkapja méltó vagy kevésbé megérdemelt büntetését. Ízelítőt kaphatunk abból, hogy Matt hogyan is képzeli az igazságszolgáltatást, hogy mennyit is kell sokat inni ahhoz, hogy semmire se emlékezzen az ember, és hogy ember tervez, Isten meg végez.

Az igazat megvallva, olvastam jobb történetet is már Mattről. Olyat, ami nagyobbat ütött. Szerintem ez a könyv más miatt vízválasztó. Mert ennek a könyvnek a végén megpróbálja magát meggyőzni, hogy az ital nyomorba dönt, hogy ahogy eddig mentek a dolgok, az nem feltétlenül volt szerencsés így. Ha nem olvastam volna a későbbi részeket, akkor azt hihetném, hogy ez a befejező része a szériának. – De nem. Szerencsékre.

És ezennel elolvastam az eddigi összes magyarul megjelent Matt Scudder történetet. Még van jó pár- és így legalább van mire várni minden évben. Nem mintha nem várnék szívesen J

Szabó Balázs és Eszter, valamint egy lehetséges molyinduló

A szombati móka ezennel is megvolt.

Jelen sorokban gépre vetem a legfrissebb Eszter és Fruzsi élményeket, melynek elszenvedői a tegnapi Szabó Balázs Band miatt voltunk (Az előbbiekben már

ömlengtem róluk). A csapatot

Fruzsi kedveli, feltétel nélkül, és még inkább megerősödik azon véleménye, hogy Szabó Balázs egy ARC, karizmatikus és vonzó- a hangja és a megjelenése is. Az meg, hogy a zenekarban egyszerre használnak basszusgitárt valamint bőgőt, OMG!, ezzel lett végem. Csak el kell képzelni, hogyan is szólhatott a basszus, amikor épp a szólóra került a sor, vagy csak kiegészítették némi zseniális dobszólóval. Szóval a zene, a csapat egyszerűen felülmúlhatatlan. Csak sajnos kevés volt az érdeklődő, de az elfogyasztott alkoholegység miatt nemegyszer gondoltam, hogy jólesne ugrándozni, és hajat dobálni- mások csinálták… igen.

Szóval Eszter és Fruzsi megérkezik, ruhatár, kis cuki fiatal fiúcska- a későbbiekben Öcskös jelzi, hogy ha szeretnénk, akkor a táskánkat nem kell magunkkal vinni, de a személyit nem árt, vagyis mégsem! Erre kifakadtam, ez a tré kezdések éjszakája, úgyhogy kezdjük újra, és újrakezdvén, már nem kaptunk burkolt célzást a nagy-nagykorúságunkra.

Ezek után, valamit rá 2 jégerre Eszter és Fruzsi kitalálta, hogy Öcskösnek szúrjunk oda egy olyat, hogy: és ő már elmúlt-e 18, és adhat-e alkoholt. De nem adott!

Ellenben meggyőzte pultos társát, hogy jajj, adjon már ennek a két elbűvölő leányzónak ingyen piát! És adott, kocc, aztán nevetgélés.

Vajon mennyire kell elgondolkoznom azon, hogy a pultosok 70%-a előre köszön, hogy újra lát bennünket? Nem is tudom…

Visszatérve Balázs Bandájára, hallottunk remekbeszabott, csodás, és korántsem érvágós Cseh Tamás feldolgozást, valamint a Presszót, ami igazán lehetne egy molyinduló is akár, és hál’ Istennek Eszternek tetszett az én egyik személyes kedvencem, melynek a refije: „Én már úgysem kelek fel élve…” És meggyőződhettem arról, hogy nem tehetek róla, de a Papagáj igencsak belemászik az ember fülébe:).igencsak belemászik az ember fülébe:).

A tesó-ügy

Ami a történelem: Mindenki mondta, hogy az Így jártam anyátokkal akkora sorozat, hogy, csak, na, de véletlenül se szinkronosan nézzem, mert a változatosság kedvéért az rontja a minőséget. Aztán Dr. Horribile 45 percét néztem meg, a meghatározó Kalapácsemberrel, és itt már tudtam, hogy ki is Barney- legalábbis látásból, és, ekkor még mindig nem láttam, hogy ki és hogy járt valakinek az anyjával…

Aztán letöltöttem és megnéztem a Hogyan, így jártam anyátokkal, és azóta, már tutira tudom, hogy ki is az Barney, és a többieket is tudom, csak a nevekkel vagyok bajban-mint mindig.

"A tesó olyasvalaki, aki odaadja neked a pólóját, ha ő már nem hordja többet. A tesó olyasvalaki, aki megfekszik azért, hogy te megfektess valakit. Röviden, a tesó egy életre szóló társ, akiben megbízhatsz, hogy mindörökké ott lesz melletted, kivéve ha más dolga van."

Szóval a sorozat egyik legfelemelőbb alakja Barney Stinson, aki megszínesíti a történetet vagy sírásra késztető, vagy hahotává fajuló vicceivel, beszólásaival, vagy éppen anekdotáival az adott történetet. Bár még csak az első évadot néztem meg, mert ez nem olyan, hogy mellékhatások nélkül lehet végignézni egyhuzamban mind a 22 részt.

Szóval Barney 4 könyve közül, 2-t magyarul is kiadtak- az egyiket én a neten olvastam el. Ez a Tesó kódex.

Olyan hasznos infókkal lát el bennünket, hogy, ha tesók vagyunk, milyen törvények szerint kell, hogy éljünk. A 150 törvény mindent érint. Kezdve ott, hogy hogyan fejezze ki 2 vagy annál több tesó az egyetértését, egészen odáig, hogy hogyan gondoskodjunk feltűnésmentesen a tesónknak egy óvszerről, vagy addig, hogy mikor is kell felhívni egy lányt.

"Miért nem visel egy tesó farmert sztriptízbárban?
….
Egy szó, két szótag, három óra a sürgősségin: zipzár."

Rengeteg törvény mosolyra fakaszt: pl.: amikor a tetoválásokat magyarázza, vagy a tesóság eredetével jön. Azt sem árt tudni, hogy hogyan kell viselkednie egy szárnysegédnek- vagy szárnysegédnőnek.

Mindenestre Bros! Előre, és Suit up, mert amúgy is az egész Legendary!