2011. április 25., hétfő

Részletekben a következő olvasmányokról

Szóval tegnap kicsit szabadjára engedtem magam a melóhelyen. Nem volt mit csinálni, még egy ember aki hereverél- nem hiányzott sehová, így felléptem a netre, és nyomtattam három irományt, mert olvashatnékom volt. Igen, vittem magammal könyvet, csakhogy azt ki is olvastam – munkaidő első fele alatt-.

Rémlett, hogy a facebookon szembe jött velem egy novella, na, azt megkeresem.

1 Lackfi János: Paradicsommadár

A költő urat csak onnan ismerem, hogy a versei egy részét örömmel hallgatom a nővérem előadásában, aki a gyerekeinek ezeket olvass

a lefekvés előtt. És egyszer nagyon

le volt értékelve a „Szandiban” a Bögre család kalandjai, így azt a vonaton odafelé ki is olvastam- jó sokat nevetgéltem rajtuk.

Szóval a Paradicsommadár. Miközben olvastam, rá

zott a hideg. Tárgyilagos, nyers, és mindeközben

szép, emberi, és cseppet sem bántó. Egy szelet egy családból, akik gyászolnak, mesélnek, szenvednek. A temetőben vár rájuk a madár, akit mindenki másnak lát. Van, aki nem is paradicsommadárnak- találó pedig -, van, aki varjúnak, vagy más élőlénynek.

Az ordító áradatban fura, színes lény bujkált, tarka tollai kivillogta

k itt is, ott is, koszorúk szalagján, virágok tobzódó pirosában, lilájában ütötte fel fejét, és kacagott. Biológiából sose voltam különösebben jó, fogalmam sincs, milyen hangot adnak ki az egzotikus szárnyasok, de a dzsungel természetfilmekből ismerős gurgulázása, vijjogása, zsivaja tajtékzott mindenfelé. Ha körbehordoztam tekintetem, elszégyelltem magam: csupa megrendült, komolykodó arc, rengeteg gyászoló, úgy tesznek, mintha nem hallanák a lármát.

Bár a novella vége nem teszik ebbe igazán belebú

jtam, fájt a szívem a szereplőkért- talán még emlékeztettek is valami élethelyzetre- bár ezt sose vallanám be.

A lényeg, hogy az ember, akinek eddig csak vicces oldalát ismertem, most meglepett, és meg is örvendeztetett pár sorral, a komolyabbik tollából.

2. Erlend Loe: Elfújta a nő

Könyvrészleteket vonultattak fel előttem másfél oldalban, picike betűkkel. Erlend Loe-

Dopplert ismerem, unokaöcsinek meg, A nagy fogást vettem anno meg.

Döbbenetesen jó kis részletek voltak ezek. Megmutatja, hogy hogyan is gondolkodik egy férfi, akit simánszki csapdába csalnak. Hogyan játssza meg, hogy figyel, hogy hasznos tanácsokat ad, és hogy a férfi, hogyan is viselkedik, habár nem akar annyira megnyerő lenni, mégsem veszi észre a döbbenetesen nyilvánvaló vonzalom jeleit.

Részleteinek elolvasása után nem sokáig halogatom a könyvet teljes egészében magamévá tenni.


3. Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz

Ugyancsak részletek. Azaz egy részlet, ami fájdalom, de be kell vallanom, annyira meggyőzött, hogy hiába hadakoztam ellene 2 hónapig minimum, a fene egye meg, el kell olvasnom ezt a könyvet.

Sajnálom. De egy pont Grecsónak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése