Anna Karenina- végre

Szóval és tettel, íme, már azzá az emberré lettem, aki igenis elolvasta az Anna Kareninát. A hosszabb távú hatása kb. annyi lett csak, hogy ezek után még halogatom egy kicsit az orosz regények elolvasását. Eleve az orosz írókat kerülöm, de csak egy kis ideig, hiszen a Bűn és Bűnhődést egyszer majd csak el kell olvasnom.

Szóval ezzel az egy léggyel lecsaptam jó néhány kötelezettségem, legyen szó az FMK, Anna Karenina évéről, vagy csak pusztán a saját várólista csökkentésemről.

És hogy hogyan is tetszett? Azt kell, hogy mondjam, hogy véleményem kissé összetett és kaotikus, mindazonáltal valóban büszkeséggel tölt el a tény, miszerint ezt már a magaménak mondhatom.

Némi SPOILER olvasható a lenti sorokban!:

Számomra nem egy

szerűen egy szerelmei történetről van szó. Kissé bonyolultabb a dolog, hiszen egy olyan nő pályafutását láthattam, akit mindenki csodál egészen addig, amíg le nem lép a férjétől. Még azt simán elnézték volna neki, ha továbbra is nyilvánvalóan csalja azt a szerencsétlent. Csakhogy teherbe esik, és akkor inkább a szeretőjével elszegődik messzire, fiát is hátrahagyván, hogy hadd tomboljon kedvére. Nem egyszer nemcsak Anna életét olvashattam, hanem Levinét is, akinek története egyszer csak egybefonódni látszik Annáéval, majd ez is elmarad.

Majd láthatjuk azt, hogy hogyan mennek tönkre, és épülnek fel az életek, vidék és város különbségeiben, és szinte azt is hihetném a könyv hatására, hogy nincs is nyugodtabb és kellemesebb dolog a színjátékszerű egész hónapokon át tartó naplopásnál.

Szeretném azt mondani, hogy egy érdekes szerelmet követhettem végig, de ez így nem igaz.

A végével kapcsolatban vannak fenntartásaim. Eleve Anna kissé megőrül, de nem azért, mert a válás nem jön létre, hanem mert becsapva érzi magát, és elveszti a fejét, mert annyira betegesen rajong és szerelmes, azaz őrült. Önző, beteges, és eleve az ilyenektől kiráz a hideg. Aztán meg ott van Levin, aki azzal van elfoglalva az utolsó pár lapon, hogy éppen akkor el kezd- e hinni vagy nem, és hogy az apaság érzése kissé késve, de megérkezik.

A SPOILER véget ért :) !

A történet egyébként nem volt rossz, sőt tetszett is volna, de szerintem elég lett volna rá 500 oldal is. (Lehet, hogy elfogult vagyok a Katedrális iránt, hogy az is hosszú, de az inkább regényesebb, mint ez)