Telihold kávézó- a Farkikkal a Boszik ellen

Szóval egy újabb kis szösszenet, pár nap a kedvenc Hóhérunk mesetárából.

"– Minden kutya így viselkedik a közeledben?

– Nem, csak a domináns hímek.
Erre fel kellett néznem.
– Puding feletted áll?
– Ő azt hiszi.
– NEm egészséges.
Elmosolyodott.
– Nem eszem kutyát."

Imádatom, és hódolatom töretlen, bár kevesebb a humor, több a fülledt erotika- vagy valami ilyesmi, több férfiharc, és még több kiszőrösödő ember teliholdkor.

Eme részben Anita nem kelt zombikat, vagyis azokról nem esik szó, hiszen sokkal érdekesebb dolgok történnek. Randizik, majd felkeresik őt egy eltűnt alakváltó miatt, majd több eltűnt alakváltó miatt, mindeközben egy roppant gusztustalanul helybenhagyott hulla miatt is.

Összetűzésben a vámpírokkal- bár ez elenyésző, összetűzés a farkikkal, na meg a nagy szerelemmel.

Kevesebb vér, annál több brutalitás és ezüst golyó, és arra is rájöttem, hogy azért is csípem a történeteit, mert nem jövök rá, ki és miért öldös. vagyis ez a második, hogy meglepődtem :).

{ Ha a szerelmet kellene elemeznem eme könyv gyanánt, kissé bajban lennék. Értem én, hogy, hű de nagy dolgok történnek, mert Richard Farki és Jean- Cloude hidegtestű csillámpír kibontakoznak, meg ilyesmi- megmutatják hatalmukat, lelkükkel, csók és egyéb tudásukat. Meg Anita is szemérmeskedik egy kicsit (esküvőig nincs szex, mert egyszer pofára ejtették- komolyan! Na nee!) Ezek nálam nem a történet részét képező elemek.}