Ha a szent kocsma is bezár

Lawrence Block Scudder sorozatának eddigi egyetlen nem olvasott könyvét is kivégeztem, hála az Agave kiadónak és Lobonak. Bár egyszer- talán nem is olyan sokára amúgyis megszereztem volna, és hatalmas odaadással olvastam volna, de ha már adódott egy ilyen lehetőség, hát, éltem vele.

"Annyi a változás, amik úgy marják szét a világot, ahogy a szikrát a rácsöppenő víz. Az isten szerelmére, tavaly nyáron bezárt a szent kocsma is, már ha így akarom hívni. Jimmy nyitott egy másik kocsmát egy kicsit távolabb, de már nem esik útba. Több értelemben sem."

Szóval Block bácsi számomra csak a Scudder esetekkel tette magát vonzóvá. Próbáltam a betörőt is megkedvelni, de nekem csak az ekkor még alkoholista ex-zsaru kell.

Megoszlottak a vélemények erről a történetről. Ilyet még nem olvastam. Mert főhősünk Scudder jelen könyvében épp visszaemlékezik, immáron már nem alkoholizál, ám a 10 évvel azelőtti történetben, még javában ivott. Már akkor is elvált volt, egy hotelben élt, és ugyanúgy pusztán szívességeket tett másoknak, akik ezért fizettek.

"-És, ha egy férfi ír whiskyt iszik? Az miféle ember?

- Ír.

- Jogos."

Hogy miről is szólt ez a könyv, nem is olyan egyszerű megmondani. Ugyanis az olvasás közben úgy éreztem magam, mintha valami krimit- vagy thrillert néznék jó cimborákról, akik belekeverednek- ebbe- abba, majd a könyv vége felé, már mintha egy Poirot történet végén járnánk, ahol mindenkit összehív egy szobába a detektív, és jól elmondja, hogy ki is a gyilkos, és mi is volt az indítéka.

A könyv elején megismerkedhettem egy kis csapattal. Akik néhanapján összeülnek, isznak, és ha van ilyen, akkor jó haverságban tengetik életüket egyik pubból ki, a másikba be. És egy ilyen alkalommal

épp mikor késő esti italukat fogyasztanák jó kedéllyel, kirabolják a kocsmát.(Bűntény 1.) Aztán útban hazafelé találkozik főhősünk egy másik jómadárral, akinek pár nappal később az hagyján, hogy kipakolják a házát, de a feleségét is megölik. (Bűntény 2.) Majd a

haveri társaság egyik párosának kocsmájából eltűnik a főkönyv, mely nem az Adóhatóságnak készült. (Bűntény 3.)

Miután mind három esemény megoldásával felkeresik jóságos Matt Scudderünket, iszogatva töménytelen mennyiségű bárban, hallgatván némi bluest, megdöntve egy ismerősünk egy bájos barátnőjét, majd belekeveredve némi pénzcserés- lövöldözős szituációba végül minden jóra (?- nézőpont és értékrend kérdése) fordul.

Szép lassan összeáll a kép, és mindenki megkapja méltó vagy kevésbé megérdemelt büntetését. Ízelítőt kaphatunk abból, hogy Matt hogyan is képzeli az igazságszolgáltatást, hogy mennyit is kell sokat inni ahhoz, hogy semmire se emlékezzen az ember, és hogy ember tervez, Isten meg végez.

Az igazat megvallva, olvastam jobb történetet is már Mattről. Olyat, ami nagyobbat ütött. Szerintem ez a könyv más miatt vízválasztó. Mert ennek a könyvnek a végén megpróbálja magát meggyőzni, hogy az ital nyomorba dönt, hogy ahogy eddig mentek a dolgok, az nem feltétlenül volt szerencsés így. Ha nem olvastam volna a későbbi részeket, akkor azt hihetném, hogy ez a befejező része a szériának. – De nem. Szerencsékre.

És ezennel elolvastam az eddigi összes magyarul megjelent Matt Scudder történetet. Még van jó pár- és így legalább van mire várni minden évben. Nem mintha nem várnék szívesen J